Mint, ahogy említettem az előző bejegyzésben, már volt szerencsém találkozni az olasz családdal és eltölteni náluk egy egész hétvégét. Akkor elég hamar kiderült, hogy az én nagy kedvencem a Gnocchi, főleg a paradicsomos-sajtos. Pont emiatt döntött úgy Milena, az anyuka, hogy második este meg is tanítja nekem hogyan kell igazi, olasz, házi gnocchit készíteni. Gyors jegyzetelésekbe kezdtem, hogy itthon is sikerüljön megcsinálni távsegítség nélkül is. És jelentem....SIKERÜLT! 

Meg is osztom a nagyérdeművel a receptet, hátha rajtam kívül más is ekkora szerelmet táplál eziránt a burgonyanokedli iránt.

Adag kb. 4 főre

Hozzávalók:

- 3 nagyobb vagy 4 kisebb burgonya

- grammban ugyanannyi liszt, mint amennyi burgonya ( ez kb. 300gr lesz)

- fokhagyma

- 2 nagy doboz paradicsompüré, sűrített paradicsom ( én nyomtam bele egész paradicsomokat is)

- kis olaj

- só, bors, bazsalikom

- sajt

 

1. Vízben megfőzöm a burgonyákat héjastul. Egészen addig hagyom forrásban lévő vízben, amíg azok mindegyike nem lesz elég puha.

2. A megfőtt krumplikat (héjastul mehet nyugodtan) átnyomom a krumplinyomón. Ezt lemérem, és ezután kimérek ugyanennyi lisztet is.

3. 3 pohár vizet felforralok egy közepes méretű lábasban, majd a forrásban lévő vízbe belekeverem az összenyomott burgonyát és lisztet. Nyugodtan meg is lehet sózni egy kicsit. A lábasban jól összekeverem őket, majd kiteszem a gyúródeszkára vagy, ahogy kinn csináltuk egy nem használt abroszra, amelyeket jól beliszteztem előtte.

4. A tésztát jól átgyúrom sok liszttel, majd amikor már összeállt és kevésbé ragacsos, akkor hagyom pihenni és kihűlni. Kb. fél óra.

5. Eközben elkészítem a paradicsom szószt.  Egy öblösebb serpenyőbe olajat teszek és azon megpirítok egy félbevágott fokhagymát. Ezután hozzáadom a két doboz sűrített paradicsomot és az összepasszírozottat. A konzervekbe rakjatok kis vizet, öblögessétek át, majd ezt is öntsük a serpenyőbe. Ezután lehet ízlés szerint fűszerezni sóval, borssal, bazsalikommal, illetve egy nagyon kevés cukorral. Majd hagyom alacsonyabb fokozaton főni fedővel a tetején. Mikor eléggé besűrűsödött akkor le lehet kapcsolni alóla a tűzhelyet.

6. A tészta kihűlt. Még egyszer jól átgyúrom, ha még ragad, akkor adok hozzá lisztet. Ezután jól belisztezett deszkán fogok dolgozni. Kell egy kés és egy villa. Levágok egykisebb adagot a tésztából, majd kígyót gyúrok belőle és ezt körülbelül 1-1,5 centis darabokra szelem. Majd a villa hátán végig pöndörítem ezeket a darabokat. Ez által, ahogy az ujjam belenyomom a tésztába, keletkezik egy lyuk, a másik fele pedig a villa miatt csíkos lesz. Ez azért fontos, hogy a tészta rendesen fel tudja venni a szószt. Miután megformáltuk az összes tésztát, egy konyharuhával letakarjuk őket és hagyjuk pihenni 15-20 percig.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7. Ezalatt egy nagyobb lábasban felrakok vizet főni. Kicsit megsózom. Majd, amikor már lobog a víz, akkor tehetem bele a gnocchikat adagonként a vízbe. Amint 

feljönnek a gnocchik a víz tetejére, már szedhetjük is ki őket. 

8. Elő veszek egy nagyobb jénai tálat, vagy, ha van otthon akkor agyagedény tálat/ kisebb tálakat és ebbe/ezekbe adagolom ki rétegezve a paradicsom
szószt és a gnocchikat. A legtetejét paradicsomszósz réteggel zárom, majd ízlés szerint megszórom/megpakolom sajtokkal. Én 3 féle sajtot is tettem a tetejére. Majd 20
0 fokos sütőben sütöm egészen addig, amíg a sajt el nem olvad és meg nem pirul a tetején. Kb. 25-30 perc.

És tádámm...Isteni!

 

Megosztás a facebookon

 

Nem, véletlenül sem tervezem olaszul írni a blogot ( egyenlőre ennek több akadálya is lenne..egyenlőre remélem), viszont pár kifejezést mindenképp ígérhetek. Na, de nem vágok bele teljesen a közepébe...

 

Miért is indítom ezt a blogot..

Már sokszor megpróbálkoztam blog írással, de aztán pár bejegyzés után mindig "kiégtem". Most úgy érzem olyan szakasz jön az életemben, amiről lehet és érdemes is írni, ha másnak nem, akkor magamnak. Sokan már tudják, hogy én nem az a személy vagyok, aki 3-5 hónapnál többet tartózkodik itthon, legalábbis ez volt a tendencia az utóbbi 4-5 évben. Két csoda-nyarat töltöttem Amerikában, amiről szintén blogolhattam volna, de ahhoz egy napra a 24 óra nem lett volna elég. De valószínű ezeknek a 3-3,5 hónapos távoli utaknak köszönhetem (barátaim, családom kevésbé) azt, hogy most egy 6 hónapos távollétre adtam a fejem. Sokat várok ettől az úttól, sok tervem van, céljaim, amikről később egyenként írok bejegyzést, mert egy biztos nem bírja el mindet! :-) Úgy gondolom a bloggal magamat is kicsit fenéken billenthetem néha, hogy ne felejtsem el miért megyek.

 

Miért Olaszország..

A nagy csizma már régóta a szívem csücske. Sokszor voltam ott, sok helyet meglátogattam. Családdal, barátokkal, majd lettek kinti barátaim, ismerőseim, akiket rendszeres meglátogattam. Valószínű ez utóbbi adta a nagyobb löketet. De igazából nem is olyan nagy kérdés miért Olaszország...miért is szeretjük mi mindannyian? Csodás városok, kifogástalan gasztronómia, jó borok, kedves emberek és a személyes kedvencem a "Take it easy.." életmód. 

 

És akkor hova is és miért..

Formia lesz az én városom Februártól! Formia egy körülbelül 36 ezer főt számláló tengerparti város Róma és Nápoly között pont félúton 1-1 óra távolságra vonattal. Tökéletes! És mit csinálok én ott.. október környékén határoztam el, hogy a passzív egyetemi féléveimet kihasználva Olaszországba költözöm átmenetileg. Már akkor meg is vettem az egy irányú jegyemet Rómába Február 5-re, nem volt visszakozási lehetőség! :-)  Próbáltam keresni állást Rómába, de ez külföldiként, nyelvet aligha beszélve, igen csak nehéz. Kaptam érdeklődő válasz emaileleket külnféle turisztikai promóciós cégektől, de ezeket túl rizikósnak találtam. Így esett a választásom az Au pairkedésre. Mivel az egyik amerikai nyár alatt gyermekfelügyelőként dolgoztam egy táborban és jelenleg az egyetemen gyógypedagógiát tanulok, gondoltam már rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy nekivágjak és találjak egy rendes, cuki családot. Így is lett! :-) Szinte már a második nap visszaigazoltak, harmad napra már túl voltunk a Skype-os találkozáson, rá 3 hétre kinn is voltam náluk egy hétvégére látogatóban. Tádámm! És úgy néz ki meg is lett az olasz "családom" a következő 6 hónapra! Róluk is bővebben majd később! 

 

Szóval most taposom az utolsó vizsgámat, aztán a bőröndöm főle görnyedve foguk ülni még kb 2 hétig, hogy nincs egy göncöm se, és azt a semmit, hogy fogom begyömöszölni a bőröndömben, hogy az bele is férjen a 20 kilós súlyhatárba.  

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon