Nem, véletlenül sem tervezem olaszul írni a blogot ( egyenlőre ennek több akadálya is lenne..egyenlőre remélem), viszont pár kifejezést mindenképp ígérhetek. Na, de nem vágok bele teljesen a közepébe...

 

Miért is indítom ezt a blogot..

Már sokszor megpróbálkoztam blog írással, de aztán pár bejegyzés után mindig "kiégtem". Most úgy érzem olyan szakasz jön az életemben, amiről lehet és érdemes is írni, ha másnak nem, akkor magamnak. Sokan már tudják, hogy én nem az a személy vagyok, aki 3-5 hónapnál többet tartózkodik itthon, legalábbis ez volt a tendencia az utóbbi 4-5 évben. Két csoda-nyarat töltöttem Amerikában, amiről szintén blogolhattam volna, de ahhoz egy napra a 24 óra nem lett volna elég. De valószínű ezeknek a 3-3,5 hónapos távoli utaknak köszönhetem (barátaim, családom kevésbé) azt, hogy most egy 6 hónapos távollétre adtam a fejem. Sokat várok ettől az úttól, sok tervem van, céljaim, amikről később egyenként írok bejegyzést, mert egy biztos nem bírja el mindet! :-) Úgy gondolom a bloggal magamat is kicsit fenéken billenthetem néha, hogy ne felejtsem el miért megyek.

 

Miért Olaszország..

A nagy csizma már régóta a szívem csücske. Sokszor voltam ott, sok helyet meglátogattam. Családdal, barátokkal, majd lettek kinti barátaim, ismerőseim, akiket rendszeres meglátogattam. Valószínű ez utóbbi adta a nagyobb löketet. De igazából nem is olyan nagy kérdés miért Olaszország...miért is szeretjük mi mindannyian? Csodás városok, kifogástalan gasztronómia, jó borok, kedves emberek és a személyes kedvencem a "Take it easy.." életmód. 

 

És akkor hova is és miért..

Formia lesz az én városom Februártól! Formia egy körülbelül 36 ezer főt számláló tengerparti város Róma és Nápoly között pont félúton 1-1 óra távolságra vonattal. Tökéletes! És mit csinálok én ott.. október környékén határoztam el, hogy a passzív egyetemi féléveimet kihasználva Olaszországba költözöm átmenetileg. Már akkor meg is vettem az egy irányú jegyemet Rómába Február 5-re, nem volt visszakozási lehetőség! :-)  Próbáltam keresni állást Rómába, de ez külföldiként, nyelvet aligha beszélve, igen csak nehéz. Kaptam érdeklődő válasz emaileleket külnféle turisztikai promóciós cégektől, de ezeket túl rizikósnak találtam. Így esett a választásom az Au pairkedésre. Mivel az egyik amerikai nyár alatt gyermekfelügyelőként dolgoztam egy táborban és jelenleg az egyetemen gyógypedagógiát tanulok, gondoltam már rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy nekivágjak és találjak egy rendes, cuki családot. Így is lett! :-) Szinte már a második nap visszaigazoltak, harmad napra már túl voltunk a Skype-os találkozáson, rá 3 hétre kinn is voltam náluk egy hétvégére látogatóban. Tádámm! És úgy néz ki meg is lett az olasz "családom" a következő 6 hónapra! Róluk is bővebben majd később! 

 

Szóval most taposom az utolsó vizsgámat, aztán a bőröndöm főle görnyedve foguk ülni még kb 2 hétig, hogy nincs egy göncöm se, és azt a semmit, hogy fogom begyömöszölni a bőröndömben, hogy az bele is férjen a 20 kilós súlyhatárba.  

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon